Pápai Református Gimnázium
 |
Március 15. tér 9 |
Résztvevő tanárok:
Pitó Katalin projektfelelős |
 |
 |
A projekt programjai: Rimaszombati találkozó 2005 Pápai projekt találkozó 2005 |
Bemutatkozás
Az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium 1585-től már kéttagozatos (teológia és gimnázium) főiskolaként működik, 1797-ig a pápai református egyház, azután pedig a Dunántúli Református Egyházkerület fenntartásában. Az egyetemes református egyház 1804-ben a debreceni és sárospataki kollégiumokkal egyenrangúnak mondta ki a pápait.
A 17. század-végi ellenreformációnak a pápai egyházat és iskoláját érő megpróbáltatásai, Séllyei István püspök és Kocsi Csergő Bálint professzor gályarabsága után több mint fél évszázadon át viszontagságok között élt a kollégium. 1752-ben a pápai egyház elveszítette szabad vallásgyakorlatát, s a városból kiűzött híres főiskola a Pápa közelében levő Adásztevelen csak algimnáziumként működhetett. II. József 1781. évi türelmi rendelete után, 1783-ban jött vissza Pápára a kollégium, s 1790-től, Mándi Márton István rektorsága idején nagy fellendülésnek indult. Az 1841/42-es tanévben e falak között tanult nemzeti kultúránk három kiválósága: Petőfi Sándor költő, Jókai Mór író s Orlai Petrich Soma festőművész.
Az iskola a más vallásúak iránt is mindig türelmes volt, a szegénysorsú diákokat alapítványokkal, ösztöndíjakkal karolta fel. A 17. századtól rendszeressé vált a külföldön tanulás. Az idők folyamán több száz pápai diák folytathatott tanulmányokat (elsőrenden teológusok) németországi, hollandiai, svájci, ausztriai, angliai, skóciai és franciaországi egyetemeken.
Az iskola fegyelmi rendjének tisztelete mellett kiépült a diákönkormányzat, amely jelentősen hozzájárult az egészséges, harmonikus szellemhez. Az iskola alkotó jellegére utalt a "Szabadon tenyészik" gondolat, s mindenkori célját híven fejezte ki a Jókai választotta jelmondat: „Istennek, hazának, tudománynak”.
A főiskolai Képzőtársaságot 1841-ben alapította a diákság. Az első tanárelnök a polihisztor Tarczy Lajos professzor volt. 1841-től 1952-ig a legjobb alkotásokat (verset, prózát, értekezést) a diák-szerzők saját kezükkel írhatták be az érdemkönyvbe. A 110 esztendő alatt fényes alkotó névsort teremtett Petőfi Sándortól Csoóri Sándorig. Rajtuk kívül - csak tallózva a kitűnő szerzők között - Jókai Mór, Orlai Petrich Soma, Kerkapoly Károly (jogtudós, miniszter), Kozma Andor (költő), Thaly Kálmán (kuruckor-kutató), Marczali Henrik (történész), Eötvös Károly (író, politikus), Vikár Béla (a Kalevala fordítója), Ballagi Mór (nyelvtudós), Lőrincze Lajos és Balázs Jánosnyelvészek írásait, verseit olvashatjuk az érdemkönyvekben.
A Kollégiumban 1832-től tanítottak jogot. 1861-től 1884-ig külön Jogakadémia is működött. 1876-tól 1890-ig Tanítóképezde is volt a Kollégiumban. Már a modern időkre utalóan 1939-ben kereskedelmi középiskolát is létesítettek.
1902-től 1945-ig a Dunántúli Református Egyházkerületnek középfokú nőnevelő-intézete (a NÁTUS) is volt Pápán, amely a Széchenyi téri, 1857-ben épült Új Kollégiumban talált helyet (ma Március 15. tér 13-14.), mert a Főiskola 1895-ben a gimnázium mai épületébe költözött. A Nőnevelőnek három tagozata volt: polgári iskola, líceum és tanítóképző. 1945-től a nagy Kollégium részévé lettek, amelynek akkor már hat tagozata volt: teológia, gimnázium, kereskedelmi, polgári, líceum és tanítóképző. Az iskolák államosításakor, 1948-ban csak a Teológia és a Gimnázium maradt meg egyházunk kezén. A nőnevelőt és a kereskedelmit államosították. 1951-ben a Teológiai Akadémiát is megszüntették, s 1952-ben -az állammal kötött egyezmény ellenére- a gimnázium is állami tulajdonba került.
Csupán kerületünk tudományos gyűjteményei maradhattak meg egyházunk tulajdonában összezsúfolva a Jókai utcai szárny földszintjén. Az utóbbi években a Gyűjtemény modern könyv- és folyóiratolvasóval, kutatószobával, nagyszámú kiadvánnyal és korszerű számítógépes nyilvántartással gazdagodott.
A nagymúltú skólában európai hírű professzorok tanítottak. A 17. században a már említett Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint. A 18-19. században a kantiánus Mándi Márton István, a főiskola újjászervezője. A 19. században: Tóth Ferenc püspök, egyháztörténész, muzeológus, Tarczy Lajos hegeliánus filozófus, természettudós, akadémikus, Bocsor István polihisztor, történész, nyelvész, jogász, Váli Ferenc>, a neveléstan tudósa, Kerkapoly Károly jogtudós, filozófus, s Antal Gábor és Antal Géza püspökök. A 20. század nagy tanáregyéniségei közül külön is kiemeljük: Thury Etele egyháztörténészt, Fejes Zsigmond matematikus-fizikust, Rab István klasszika-filológust, Hencze Béla irodalomtörténészt, Trócsányi Dezső filozófust, Pongrácz József teológust, könyvtárost, Szathmáry Lajos iskolaszervezőt, A. Tóth Sándor festőművészt, bábművészt és Lőrincze Lajos nyelvészt.
A Képzőtársaság bemutatásakor már említett jeles diákokhoz soroljuk még: Kákicsi Kiss Géza lelkészt, szociológiai írót, Nagy László költőt, Csomasz Tóth Kálmán zenetudóst, Tatay Sándor írót, Somogyi József szobrászművészt, Imre Samu nyelvészt és Rab Zsuzsa költőt, műfordítót.
Ez az európai kitekintésű gimnázium 39 éven át hallgatásra kényszerült. De az Úristen kegyelméből, s az Ő elhívottjainak áldozatos munkája révén 1991. szeptember 1-én újra megnyithatta kapuit. Hosszú szünet után ismét megkezdte működését a Pápai Református Teológiai Akadémia, amely 2001 őszétől a felújítás alatt álló Nátusba költözött.
1999 szeptemberében a Kollégium negyedik önállóan gazdálkodó intézményként a „Tánc-Lánc” Művészeti Alapiskolával gyarapodott, amelynek Gyarmat és Nagyalásony községekben is van kihelyezett tagozata.
Sokak imája, áldozatvállalása van abban, hogy ez az iskola működhet. Minden diáknak kötelessége, hogy a jó gazda gondosságával óvja az épületeket és felszerelésüket, a legjobb tudása szerint tanuljon, köszönéssel és kulturált viselkedéssel tisztelje meg az itt érte dolgozókat és az iskolába látogató minden vendéget.